Az első hétköznapok

Sok újdonságot nem tudok mondani. Egyszer kivettek a ketrecből (ők így hívják a lakást), kicsit be voltam tojva, így igykeztem rugkapálással jelezni, hogy nem szeretnék megint költözni. De aztán rájöttem, hogy csak a ketrec másik oldalára kerültem.
Semmi para, igyekszem lazázni, hogy ne lássák, hogy félek. Amúgy állatira csúszik náluk a föld, nem tudom, mindig így lesz-e, vagy csak a tiszteletemre sikosítottak...