Az első napok itthon!

Megmondom őszintén, nem is volt annyira vészes a költözés. A tesóim már előttem elköltöztek a régi helyről, így nekem jutott még egy kis plusz idő anyával kettesben - ennek külön örültem: nyugodtan el tudtam köszönni tőle.
Az utazás különösebben nem viselt meg. Jópofa volt, hogy egy mozgó izében jöttünk haza (azóta tudom, hogy ők kocsinak hívják) kellemesen rázkódott, új élmeny volt, de tetszett. Hoztak az útra szénát is, ezzel egész jól lefoglaltam magam.
Otthon (mármint az új helyen, de mivel életem hátralévő részét itt töltöm majd, megpróbálok rászokni, hogy otthonként tekintsek rá) áttettek az új kecóba, hát, mit mondjak nektek: KIRÁLY! Egyrészt tök jó világos helyem van (ezt még szoknom kell kicsit), sehol semmi vadállat, csak ez a pát humanoid, akik kívülről méricskélnek, és beszélnek hozzám. A kéró csúcs, tök jó nagy, és egyedül csak az enyém. Lássuk csak mi is van benne: először is egy galéria, és már azt is tudom, hogy kell rá felugrani - ide van beépítve életem egyik központi kelléke: a tányérom. Aztán van egy itatóm (elsőre jól kitoltak velem, mert nem jött belőle a víz rendesen, majd szomjanhaltam, mire az egyik humanoid észrevette, és lecserélte egy jobbra). Van szénatartóm is, itt valahogy más íz íze a cuccnak, de igyekszem megszokni. Ja, hát persze, ott van még a wc-m is. Klassz pink színű (ezek tudhatták, hogy ez a kedvenc színem), és a humanoidok piszokul zsoktak ujjongani, ha belepisilek vagy bogyózok - azt még nem egészen értem, miért, de csak kiderül előbb-utóbb.
Szóval próbálom feltérképezni és néhány bogyóval lakájosabbá tenni a kérót, aztán majd meglátjuk mi lesz.